" Több, mint egy évszázada titokban éltem, árnyékba burkolózva. Egymagam a planétán. Mostanáig. Vámpír vagyok. Hiba volt hazatérnem. Veszélyes. De nem tehettem mást, meg kell őt ismernem! "
*
Beköszönt Mystic Falls-ba a nyár, Elena és Jeremy szülei már több, mint egy éve meghaltak. Elena szokásosan írja a naplóját: Kedves naplóm! Már több mint egy éve.. Ez a néhány hónap már szinte olyan volt, mintha már évek óta Jenna nénivel laknánk. Valahogy minden más lett, persze nem csak rossz értelemben! Nem tudom mi lesz ennek az egész vámpíros hajkurászásnak a vége, de azt mondják, hogy mindig a mának élj. Ha egyszer Stefan és én elszakadunk egymástól, nem telhet el nap úgy, hogy ne hiányolnám ezt az egészet! Nem csak Stefan-t, Caroline-t, Bonnie-t, Damon-t és a többieket. Nekem ez az életem...
Hirtelen kopognak az ajtón.
-Szabad!
Az ajtó előtt Jenna állt, nem ment be a szobába, csak szólni akart Elenának.
-Elena, öt perc és indulás!
-Rendben. Egy pillanat és megyek.
Jenna becsukta az ajtót, aztán Elena a párnája alá dugta a naplóját. Felvette a táskáját és már indult is. Útközben megcsörren a telefonja. Egy ismeretlen számról hívták, ezért kinyomta. Pár perc múlva a telefon újra csengett, de Elena újra kinyomta. Úgy tűnt, az a valaki nem adja fel, ezért üzenetet küldött neki: Ne szomorkodj! Egyszer minden jobb lesz! ;)
Elena teljesen összezavarodott. Gondolta visszaír egy rövid kis választ: Kösz, de ki vagy te?
Erre csak két szót kapott válaszul: Egy barát...
Most már Elena semmit sem értett. Azt gondolta, csak valamelyik idióta iskolatársa szórakozik vele. A telefont kikapcsolta, hogy az ismeretlen ne tudja elérni. Mikor odaért az gimibe, rögvest a tanterem felé veszi az irányt.
-Szabad!
Az ajtó előtt Jenna állt, nem ment be a szobába, csak szólni akart Elenának.
-Elena, öt perc és indulás!
-Rendben. Egy pillanat és megyek.
Jenna becsukta az ajtót, aztán Elena a párnája alá dugta a naplóját. Felvette a táskáját és már indult is. Útközben megcsörren a telefonja. Egy ismeretlen számról hívták, ezért kinyomta. Pár perc múlva a telefon újra csengett, de Elena újra kinyomta. Úgy tűnt, az a valaki nem adja fel, ezért üzenetet küldött neki: Ne szomorkodj! Egyszer minden jobb lesz! ;)
Elena teljesen összezavarodott. Gondolta visszaír egy rövid kis választ: Kösz, de ki vagy te?
Erre csak két szót kapott válaszul: Egy barát...
Most már Elena semmit sem értett. Azt gondolta, csak valamelyik idióta iskolatársa szórakozik vele. A telefont kikapcsolta, hogy az ismeretlen ne tudja elérni. Mikor odaért az gimibe, rögvest a tanterem felé veszi az irányt.
*
A Lockwood háznál leparkol egy kocsi. Mrs Lockwood, vagyis Carol kisiet az éppen megérkező járműhöz. A kocsiból egy férfi száll ki.
-Edward! De örülök neked-mondta Carol, majd megölelte a fiút.
-Háh, téged is jó újra látni.
-Hát az öcsédet hol hagytad?
-Ő majd később jön. Azt mondta van egy kis elintézni valója...
-Áh. Gyere be! A cuccaidat majd Donald behozza!
-Rendben!-mosolygott Edward majd követte Carol-t a házba.
-Edward! De örülök neked-mondta Carol, majd megölelte a fiút.
-Háh, téged is jó újra látni.
-Hát az öcsédet hol hagytad?
-Ő majd később jön. Azt mondta van egy kis elintézni valója...
-Áh. Gyere be! A cuccaidat majd Donald behozza!
-Rendben!-mosolygott Edward majd követte Carol-t a házba.
*
Irodalom órán Elena még mindig azon az SMS-en gondolkodott. Stefan persze rögtön észre vette hogy valami baja van. Kitépett egy lapot a füzetéből, ráírt valamit, majd Caroline-on és Bonnie-n keresztül eljutatta Elenához. Elena szép lassan elkezdte olvasni: Mi a baj? Történt valami?
Elena nem tétovázott, és leírta Stefannak hogy mi történt. Mikor Stefan visszkapta a levelet már a kezébe is kapta a tollát, hogy írhassa a választ.
-Csak reggel felhívott valaki.. azt nem tudom ki. Nem vettem fel a telefont, de aztán küldött egy üzenetet, hogy ne aggódjak, mert minden jobb lesz majd! Erre én megkérdeztem ki ő de azt írta egy barát :O Ebből nem sokat értettem meg és nagyon érdekel ki lehet!
Stefan nagyot nézett és már írt is:
Furcsa... Egyáltalán honnan tudhatta a számod? És azt hogy értette, hogy ne aggódj mert minden jobb lesz?
A levél újra Elenánál volt:
Fogalmam sincs, senkinek nem adom meg akit nem ismerek. Ez nagyon fura! És nem tudom hogy értette, de az is lehet, hogy figyel, ha tudja a számom.....:(
Hirtelen a tanár felszólítja Elenát.
-Miss Gilbert! Mit kérdeztem az imént?
Elena nem mondott semmit. A tanár elvette a kezéből a levelet. Természetesen megismerte Stefan írását is. A tanár odament az asztalához és ráírta a papírra: Szünetbe igazgatói iroda!!! Aztán visszatette a lapot Elena elé. Szünetbe Stefannal várakoztak az igazgatóinál.
-Nincs ötleted, hogy ki lehet az a telefonos?-kérdezte Stefan.
-Fogalmam sincs! De most inkább az igazgató miatt aggódjunk!
-Ugyan már. Egy szempillantás alatt megigézem.
-Nem! Stefan kérlek csak azt ne!
-Pedig hamarabb szabadulnánk...
Elena nem tétovázott, és leírta Stefannak hogy mi történt. Mikor Stefan visszkapta a levelet már a kezébe is kapta a tollát, hogy írhassa a választ.
-Csak reggel felhívott valaki.. azt nem tudom ki. Nem vettem fel a telefont, de aztán küldött egy üzenetet, hogy ne aggódjak, mert minden jobb lesz majd! Erre én megkérdeztem ki ő de azt írta egy barát :O Ebből nem sokat értettem meg és nagyon érdekel ki lehet!
Stefan nagyot nézett és már írt is:
Furcsa... Egyáltalán honnan tudhatta a számod? És azt hogy értette, hogy ne aggódj mert minden jobb lesz?
A levél újra Elenánál volt:
Fogalmam sincs, senkinek nem adom meg akit nem ismerek. Ez nagyon fura! És nem tudom hogy értette, de az is lehet, hogy figyel, ha tudja a számom.....:(
Hirtelen a tanár felszólítja Elenát.
-Miss Gilbert! Mit kérdeztem az imént?
Elena nem mondott semmit. A tanár elvette a kezéből a levelet. Természetesen megismerte Stefan írását is. A tanár odament az asztalához és ráírta a papírra: Szünetbe igazgatói iroda!!! Aztán visszatette a lapot Elena elé. Szünetbe Stefannal várakoztak az igazgatóinál.
-Nincs ötleted, hogy ki lehet az a telefonos?-kérdezte Stefan.
-Fogalmam sincs! De most inkább az igazgató miatt aggódjunk!
-Ugyan már. Egy szempillantás alatt megigézem.
-Nem! Stefan kérlek csak azt ne!
-Pedig hamarabb szabadulnánk...
*
-Edward ne szerénykedj már, mesélj már többet magatokról! Például hova mész tovább tanulni?
-Én nem... nem megyek továbbtanulni!
-De hát miért nem?
-Tudod, mióta meghaltak a szüleink, több figyelmet kell fordítanom az öcsémre és... nem tudom, mi lenne ha még tovább lennék iskolába.
-Jogos. Josh mindig is rossz gyerek volt. Lehet hogy már nem emlékszel rá, még csak három éves voltál, mikor ő született, de sokszor aludtatok együtt és olyan aranyosan néztetek ki. Gyakran volt olyan is, hogy csak akkor hagyta abba a sírást, ha mellé raktunk téged a kiságyába.
-Hát erre tényleg nem emlékszem!
-De azóta eltelt tizenhét év... hosszú idő. Rengeteg dolog megváltozott azóta. Te is nagyon más lettél.
-Hát erre tényleg nem emlékszem!
-De azóta eltelt tizenhét év... hosszú idő. Rengeteg dolog megváltozott azóta. Te is nagyon más lettél.
-Igen... nem is hinnéd mennyire!
-Ezt meg hogy érted?
-Öm, sehogy. Hagyjuk!
Edward mobilja megcsörrent. Kivette a zsebéből.
-Ó, ez Josh! Megbocsátanál egy percre?
-Persze, már megyek is.
Mikor Carol kiment a szobából Edward azonnal eltüntette a mosolyt az arcáról, majd felvette a telefont.
-Mivan?!
-Neked is szép napot!
-Megcsináltad amire kértelek?
-Meg. És eléggé unalmas volt!!
-Leszarom.
-Kösz az együttérzést.
-Nagyjából mikor érsz ide?
-Nyugi, nemsokára ott vagyok Mystic falván!!
-Hát igyekezz, mert nem tudom, meddig vagyok képes a jófiú szerepét játszani! Carol annyira körülugrál, hogy legszívesebben megfojtanám!
-Pedig te szereted ha csicskáztathatsz másokat..
-Most leteszem, de ajánlom hogy két órán belül legyél a Lockwood házban, különben megkeserülöd!
-Nyugi, nemsokára ott vagyok Mystic falván!!
-Hát igyekezz, mert nem tudom, meddig vagyok képes a jófiú szerepét játszani! Carol annyira körülugrál, hogy legszívesebben megfojtanám!
-Pedig te szereted ha csicskáztathatsz másokat..
-Most leteszem, de ajánlom hogy két órán belül legyél a Lockwood házban, különben megkeserülöd!
*
Elena és Stefan már bent ültek az igazgató irodájában, de az addig tudomást sem vett róluk, míg be nem fejezte a papírmunkát. Elena néha-néha rápillantott Stefanra, aki csak mosolygott.
-Szóval...-szólalt meg Mr McCartney.-... mi is történt tulajdonképpen?
-Csak leveleztünk-mondta Stefan.
-Csak?
-Tudja, Mr McCartney, egy nagyon fontos dologról volt szó!
-Nem hinném annyira fontos dolognak, hogy a barátnője kapott egy idegentől egy SMS-t, aminek az is lehet az oka, hogy rossz számra küldték azt az üzenetet!!
Stefan fel állt, és az igazgató szemébe mondta: Most elenged minket, azzal a feltétellel, hogy nem fordulhat elő többet!
Mikor Stef leült, az igazgató furán megrázta a fejét.
-Hát, tudják, mit? Most az egyszer megúszták. De többet ne forduljon elő!
-Rendben-mondta Elena, majd Stefannal kisétáltak a folyosóra. Ott folytatták a levélben félbehagyott beszélgetésüket.
-Szerinted tényleg csak egy téves üzent lehetett?-kérdezte Elena összezavartan.
-Nem tudom. Csak szólj ha újabb ilyen furcsaság történik, majd én utána járok!
-Kösz, de nem valószínű, hogy jön újabb üzenet.
-Lehet. Úgyhogy már bekapcsolhatod a telefont.. ha ennyire biztos vagy benne!
-Ha te mondod!
Elena elővette a zsebéből a mobilját és bekapcsolta.
-Egyébként még nem is mondtam; Caroline mondta, hogy kérdezzem meg, hogy eljönnél-e bulijába.
-Bulit tart?
-Igen, azt nem tudom mi célból.
-Még nem tudom, attól függ milyen kedvem le...
Elena ledermedt és a telefonját bámulta.
-Mi az?
-"Önnek hét db nem fogadott hívása volt!"
-"Önnek hét db nem fogadott hívása volt!"
-Ó, attól az ismeretlen számtól?
-Igen!
-Ez furcsa...
-Az! Nem tudom, ki ez, de nem akarom, hogy rám tapadjon!!
-Figyelj, ha legközelebb akkor hív, mikor én is veled leszek, akkor majd szépen megkérem, hogy hagyjon békén, rendben?!
-Szépen? :)
-Szépen.
-Oké! De most rohhanom kell, beszélek akkor Caroline-al. Tudod, a bulival kapcsolatban!
-Rohanj.
-Ez furcsa...
-Az! Nem tudom, ki ez, de nem akarom, hogy rám tapadjon!!
-Figyelj, ha legközelebb akkor hív, mikor én is veled leszek, akkor majd szépen megkérem, hogy hagyjon békén, rendben?!
-Szépen? :)
-Szépen.
-Oké! De most rohhanom kell, beszélek akkor Caroline-al. Tudod, a bulival kapcsolatban!
-Rohanj.
*
Caroline a szekrényében turkált, mikor megjelent Matt.
-Szia-köszönt.
-Matt, szia! Mi újság?
-Semmi különös, a szokásos.
-Aha... és?
-És? Mi "és"? :O
-Öm, semmi. Csak kérdeztem! Akkor jössz majd a bulimra?
-Naná, nem hagynám ki. De azért, ugye nem baj, ha viszek néhány havert?
-Dehogy baj. Csak ügyelj rá, hogy hatnál ne jöjjetek többen!
-Oké..
Matt nem volt valami beszédes kedvében és ezt Caroline is látta, hirtelen meglátta Elenát, aki a tömegen próbál eljutni hozzá.
-Szóval akkor, maximum hatan jöhettek, és ha azt mondom, Nyomás haza!!! akkor szó nélkül indultok, oké?
-Értettem!-mondta viccesen Matt.
-Sziasztok!-jelent meg Elena.
-Hello-köszöntek.
-Beszélhetnénk?-fordult Elena Caroline felé.
-Hát persze! Matt.
-Én megyek is-Matt elment.
-A bulidról akarok beszélni. . . .
-Igen, tudom, nem tudsz eljönni!
-Beszélhetnénk?-fordult Elena Caroline felé.
-Hát persze! Matt.
-Én megyek is-Matt elment.
-A bulidról akarok beszélni. . . .
-Igen, tudom, nem tudsz eljönni!
-Csak az nem biztos, hogy lesz hozzá hangulatom, az még nem jelenti azt hogy nem megyek!
-Mostanában olyan. . . olyan pösvény vagy!! :P
-Nem is létezik ilyen szó-nevetett Elena.-Egyébként mikor lenne a buli?
-Jövő szerdán. Van időd meggondolni!
-Hát van.
-Mostanában olyan. . . olyan pösvény vagy!! :P
-Nem is létezik ilyen szó-nevetett Elena.-Egyébként mikor lenne a buli?
-Jövő szerdán. Van időd meggondolni!
-Hát van.
*
Carol még mindig Edward körül ugrál, mikor megérkezik Tyler. Abban a pontban, mikor meglátja Edward-ot, tártva marad a szája. Carol rászól Ty-ra.
-Tyler! Nem köszönnél Ednek?!
-Helló! Jó látni, hogy semmi bajod!-Tyler tudta, hogy mi történt évekkel ezelőtt, mármint azt tudta, hogy Ed eltűnt egy kis kocsmázás után, Josh beavatta. A Bordin család senkinek sem mondta el, hogy eltűnt a nagyobbik gyerekük. Mindenki úgy tudta, külföldön van egy iskolában.
-Szia és igen, kutya bajom.
-Miért is lenne bármi bajod??-kérdezte meglepetten Carol.
-Áh, csak úgy mondtam-nyögte Tyler.
-Hát, én akkor magatokra hagylak titeket-mondta Carol és ott hagyta a nappaliban a két fiút, akik le sem vették egymásról a tekintetüket.
-Nem számítottam rád, Ed!
-Tudod, Tyler... mindig van olyan dolog ami meglepheti az embert.
-De nem mindennapi, hogy egy régi ismerős hirtelen előkerül a semmiből 5 év után!
-Lehet.
-És mégis hol a fenébe voltál????
-Az nem... nem a te fülednek való sztori, szóval... felejtsd el!
-És mi van Josh-al? Látnod kellett volna, mikor eltűntél! Összetört, teljesen elzárkózott a külvilágtól, és csak azt várta, hogy te hazamenj!!
-Mégis, mikor beszéltem vele néhány hete, elküldött a fenébe.
-Nem csoda!
-Egyébként meg, ő is ide tart. Nem sokára ő is itt lesz!
-Remek! És mi derül még ki, háh!? Talán a szüleitek megsem haltak? Talán...
-Fogd már be!
Tyler elhalgatott.
-Idehallgass! Az, hogy én és Josh miért vagyunk itt, az nem a te dolgod, kisfiam!! Most pedig: Felmész a szobádba és megcsinálod a leckéd, mint egy szorgalmas kisgyerek. Aztán lejössz, és úgy kezelsz, mintha a haverod lennék, nem mint egy veszekedő partnert!-Ed olyan közel ment Tylerhez, hogy csak centik voltak köztük és megigézte.
-Most megyek, megcsinálom a leckém-mondta Tyler és kiviharzott a szobából. Tyler csak bámult utána mikor megcsörrent a mobilja, újra Josh hívta.
-Mivan!?-szólt bele dühösen.
-Csak szólni akartam, hogy most szállok le a vonatról. Pár perc és ott leszek a Lockwood ház előtt!
-Hurrá! Egyéb dolog?
-Nincs. Eddig hogy boldogultál?
-Ah, úgy ahogy! Ez a család valami katasztrófa ember!! Carol az agyamra megy, Tyler meg egy rinyagép....
-Pfff..... nem hangzik jól!
-De legalább ha te is itt leszel nem csak én fogok agyvérzést kapni!!
-Hajrá! Most leteszem, úgy látszik az őrnek nincs mókás napja....
Lerakták a telefont. Edward leült a kanapéra, és vissz emlékezett valamire... Azt a jelenetet forgatta le magában, amikor a szabadságot nyújtották a keze elé.
-Hajrá! Most leteszem, úgy látszik az őrnek nincs mókás napja....
Lerakták a telefont. Edward leült a kanapéra, és vissz emlékezett valamire... Azt a jelenetet forgatta le magában, amikor a szabadságot nyújtották a keze elé.
*
(Edward visszaemlékezése)
(Edward visszaemlékezése)
Mindentől elzárva, egy elhagyatott helyen fekszik egy óriási nagy ház. Ugyan öreg, de nem kell attól tartani, hogy a fejedre omlik.... Azt azonban senki sem tudja, hogy a ház alatti pincében egy igazi börtön van! Az egyikben egy szőke fiú, koszos és szakadt ruhákban fekszik a földön. Ő volt Edward. Egy szempillantás alatt besétál oda három ember, akiket egy férfi követ. Az a férfi odasétál Edward cellájához és szép nyugodtan azt mondja:
-Ed, Ed, Ed..... miért kellett neked őrültségeket tenned? Egyszerűen megölhettelek volna. Észre se vetted volna és a védelmezőgyűrűd már nincs is rajtad.... és bumm!! Pápá Edward!
Edward olyan gyenge volt, hogy felkelni sem bírt.
-Menj a pokolba!-nyögte ki végül.
-Alkut ajánlok. De még mielőtt elmondanám, van egyéb megjegyzésed??
Ed nagynehezen felemenlte a fejét, és vérszomjasan bámult arra a férfira.
-Csak mond már!
-Csupán teljesítsd egy kérésem! Nem kell mást csinálnod, minthogy hozz el ide nekem egy Elena Gilbert nevű lányt, cserébe szabad leszel és soha többet nem hallasz rólam, rólunk.
-Hol találom?-kérdezte Ed.
-Menj Mystic Falls-ba. Az a dolgod, hogy férkőzz a lány bizalmába, aztán mikor nem számít rá, te elkapod és elém hozod!! Az nem érdekel hogy oldod meg, csak csináld!
-Pedig nem hagyhatod annyiban. Biztos, hogy nem téves szám...
-Tudom, de akkor is. Nagyon érdekel, hogy ki lehet az!
Abban a percben Damon lépett be az ajtón.
-Kicsoda?-kérdezte majd megitta a kezében lévő maradék vért.
-Senki-mondta idegesen Elena.
-Jajj, ne már! Miért hagytok ki minden izgi dologból?-kédezte nevetve.
-Az egyáltalán nem igzi, ha zaklatnak!-állt fel Stefan. Damon megráncolta a homlokát.
-Váúú!-tapsolt.-Az ifjú Elena már tapasztalatot szerzett a vámpírokkal kapcsolatos életben... brávó!
-Nagyon vicces vagy, mondhatom-Elena nagyon csúnyán nézett Damonra.
-Jó, jó. Nyugi van! Amúgy meg.... hogy is "zaklatnak"?-kérdezte a zaklatás szót erősen kiemelve.
-Reggel kaptam egy üzenetet, hogy ne aggódjak, mert minden jobb lesz.
-Újabb vámpírok, akik rád vadásznak!-vágta rá Damon.
-Ezt meg honnan veszed!?-kérdezte Stef.
-Ugyan, öcsi. Ez egyértelmű! "Ne aggódj, minden jobb lesz!" ? Ez olyan... nem is tudom, szerintem egyértelmű, hogy aki azt az üzenetet küldte, vámpír. Vagy valami hasonló.
-Ez csak puszta találgatás-mondta Elena.
-Az. De kit érdekel? Ne foglalkozz azzal a tökfejjel és előbb-utóbb megunja.
-Mondani könnyű-mondta Stefan, majd Elena felé fordult.-Lehet, hogy Damonnak igaza van és tényleg egy vámpír hívogat...
-Meglehet. De eléggé idegesítő, hogy folyton engem akarnak elkapni!!
-Igen, ez felkavarja az ember tűréshatárát...
Damon nevet, de abbahagyja mikor Elena szúrósan rá néz.
-Ed, Ed, Ed..... miért kellett neked őrültségeket tenned? Egyszerűen megölhettelek volna. Észre se vetted volna és a védelmezőgyűrűd már nincs is rajtad.... és bumm!! Pápá Edward!
Edward olyan gyenge volt, hogy felkelni sem bírt.
-Menj a pokolba!-nyögte ki végül.
-Alkut ajánlok. De még mielőtt elmondanám, van egyéb megjegyzésed??
Ed nagynehezen felemenlte a fejét, és vérszomjasan bámult arra a férfira.
-Csak mond már!
-Csupán teljesítsd egy kérésem! Nem kell mást csinálnod, minthogy hozz el ide nekem egy Elena Gilbert nevű lányt, cserébe szabad leszel és soha többet nem hallasz rólam, rólunk.
-Hol találom?-kérdezte Ed.
-Menj Mystic Falls-ba. Az a dolgod, hogy férkőzz a lány bizalmába, aztán mikor nem számít rá, te elkapod és elém hozod!! Az nem érdekel hogy oldod meg, csak csináld!
*
A következő pillanatban Ed már nem is akart többre visszagondolni, felállt és rácsapott egy nagyot az asztalra.
-A francba!!!!!-ordította. A következő pillanatban Carol rohant be a nappaliba.
-Jézusom! Edward mi van?!
-Semmi-mondta nyugodtan.-Csak ideges vagyok. Semmi különös.
Carol bólintott.
*
Elena és Stefan a Salvatore házban beszélgettek.
-Most mit akarsz csinálni?
-Őszintén?... nem tudom, Stefan.-Pedig nem hagyhatod annyiban. Biztos, hogy nem téves szám...
-Tudom, de akkor is. Nagyon érdekel, hogy ki lehet az!
Abban a percben Damon lépett be az ajtón.
-Kicsoda?-kérdezte majd megitta a kezében lévő maradék vért.
-Senki-mondta idegesen Elena.
-Jajj, ne már! Miért hagytok ki minden izgi dologból?-kédezte nevetve.
-Az egyáltalán nem igzi, ha zaklatnak!-állt fel Stefan. Damon megráncolta a homlokát.
-Váúú!-tapsolt.-Az ifjú Elena már tapasztalatot szerzett a vámpírokkal kapcsolatos életben... brávó!
-Nagyon vicces vagy, mondhatom-Elena nagyon csúnyán nézett Damonra.
-Jó, jó. Nyugi van! Amúgy meg.... hogy is "zaklatnak"?-kérdezte a zaklatás szót erősen kiemelve.
-Reggel kaptam egy üzenetet, hogy ne aggódjak, mert minden jobb lesz.
-Újabb vámpírok, akik rád vadásznak!-vágta rá Damon.
-Ezt meg honnan veszed!?-kérdezte Stef.
-Ugyan, öcsi. Ez egyértelmű! "Ne aggódj, minden jobb lesz!" ? Ez olyan... nem is tudom, szerintem egyértelmű, hogy aki azt az üzenetet küldte, vámpír. Vagy valami hasonló.
-Ez csak puszta találgatás-mondta Elena.
-Az. De kit érdekel? Ne foglalkozz azzal a tökfejjel és előbb-utóbb megunja.
-Mondani könnyű-mondta Stefan, majd Elena felé fordult.-Lehet, hogy Damonnak igaza van és tényleg egy vámpír hívogat...
-Meglehet. De eléggé idegesítő, hogy folyton engem akarnak elkapni!!
-Igen, ez felkavarja az ember tűréshatárát...
Damon nevet, de abbahagyja mikor Elena szúrósan rá néz.
-Jólvan, lehet, hogy komoly ügy, de amég nem tudtok meg kicsit többet, addig kezdjetek el mentőcsapatot toborozni! Mi van, ha csak egy idióta szórakozik?
-De az is a nap kérdése, hogy honnan tudja Elena számát!-mondta Stefan.
-Tudod, öcsi... van olyan, hogy telefonkönyv!
-Abban nem vagyok benne-szólt közbe Elena.
-Akkor ennyi volt részemről a találgatásoknak!
-Egy lépéssel sem jutottunk előre!
-Elena, elena! Tudod, hogy az eddigi "kalandok" során szinte mindigén tippeltem jól. És most miért változna ez meg?
-Nem is tudom. Talán a mindenható unja egy kicsit, ahogy eldicsekszel ha igazad volt... vagy talán egészen más oka is lehet-gúnyolódott Elena.
-Akkor a mindenható nagyon mókás figura.
-Damon. Elég-mondta Stefan majd Damon vállára rakta a kezét. Elena telefonja megcsörrent. Rögtön arra dondolt, hogy újabb üzenet jött.
" Szia. Még nem tudod, ki is vagyok, de minden kiderül, ha eljön a vondur! ;) Megigérem. "
-Ezt nem értem-fintorgott Damon.
-Ezt nem hiszem el!-dühöngött Elena.-Torkig vagyok ezzel.
Stefan megölelte Elenát, de ettől sem lett jobb.
-És mi az a vondur?
-Jó kérdés-mondta Damon, valahogy még mindig a gúnyolódós hangján.
-Damon!-szólt rá Stefan.
-Oké, befogom. És inkább megyek is, úgy látom Elenára ráfér a lelkifröccs!-mondta majd kiviharzott a szobából.
-De az is a nap kérdése, hogy honnan tudja Elena számát!-mondta Stefan.
-Tudod, öcsi... van olyan, hogy telefonkönyv!
-Abban nem vagyok benne-szólt közbe Elena.
-Akkor ennyi volt részemről a találgatásoknak!
-Egy lépéssel sem jutottunk előre!
-Elena, elena! Tudod, hogy az eddigi "kalandok" során szinte mindigén tippeltem jól. És most miért változna ez meg?
-Nem is tudom. Talán a mindenható unja egy kicsit, ahogy eldicsekszel ha igazad volt... vagy talán egészen más oka is lehet-gúnyolódott Elena.
-Akkor a mindenható nagyon mókás figura.
-Damon. Elég-mondta Stefan majd Damon vállára rakta a kezét. Elena telefonja megcsörrent. Rögtön arra dondolt, hogy újabb üzenet jött.
" Szia. Még nem tudod, ki is vagyok, de minden kiderül, ha eljön a vondur! ;) Megigérem. "
-Ezt nem értem-fintorgott Damon.
-Ezt nem hiszem el!-dühöngött Elena.-Torkig vagyok ezzel.
Stefan megölelte Elenát, de ettől sem lett jobb.
-És mi az a vondur?
-Jó kérdés-mondta Damon, valahogy még mindig a gúnyolódós hangján.
-Damon!-szólt rá Stefan.
-Oké, befogom. És inkább megyek is, úgy látom Elenára ráfér a lelkifröccs!-mondta majd kiviharzott a szobából.
*
A Lockwood ház előtt leparkol egy taxi. Megérkezett Josh. Mikor kiszált a kocsiból egyből az eget kezdte bámulni. A következő pillanatban már csak azt vette észre, hogy Carol ölelgeti és hogy az alkalmazottak pakolják be a házba a cuccait. A szeme sarkából látta a lépcsőn lesétáló bátyját.
-Milyen volt az út?-kérdezte Carol fülig érő mosollyal.
-Jó-mondta Josh kicsit fintorogva.-Jó, zökkenő mentes volt.
-Akkor jó.
Hirtelen Edward hangja zavarta meg a már unalmas beszélgetésüket.
-Hát engem már nem is üdvözölsz, öcskös!?-kérdezte majd kitártotta a két kezét, remélve, hogy Josh odamegy. Odament. Mikor a tesvérpár átölelte egymást Ed egy kérdést vélt felfedezni a füle mellett.
-Miért jöttem ide?-kérdezte Josh. Ednek elállt a lélegzete, remélte Josh ezt nem kérdezi meg Caroltól vagy Tylertől. Szép nyugodt hangon válaszolt.
-Majd mindent elmagyarázok! Addig is nem kérdezősködj annyit.
A két fiú úgy szétszakadt mint ahogy a kés átfut a vajon.
-És egyébként mikor kezdenél a gimiben?-kérdezősködött újra Carol.
-Hétfőn-vágta rá Ed.
-Aha...-mondta Josh, mert nem tudta miről van szó. Az utolsó amire emlékszik, az az, amikor még Brooklynban a buszmegálló mosdójában Eddel beszél, aztán csak arra lett figyelmes, hogy egy taxiban ül és látja a Lockwood ház felét.
-De mit ácsorgunk itt? Menjünk be-mondta Carol, majd bekisérte a fiúkat a házba.
*
Tyler az ablakból figyelte őket. Mivel Josh beavatta néhány évvel ezelőtt abba,hogy Ed nem egy külföldi iskolába ment, csak egyre tudott gondolni, hogy Edward vámpír lett. Ezt azért hiszi, mert Caroline hetente ad neki verbénát és Ed szinte a szemébe mondta hogy vámpír, mikor megakarta igézni. Gondolta talán jobb, ha először nem hívja rögtön Caroline-t azzal, hogy egy vámpír az új lakótársa. Előbb meg kellett tudnia, hogy Josh is vámpír-e. Elvégre Eden látta azt a védő gyűrűt, de Josh-os nem látott egy gyűrűt sem. Bár lehet, hogy hogy volt rajta, csak olyan távolságból nem látta. Fogta magát és lesétált a többiekhez egy kis verbénával a zsebében. Amint leért a lépcsőn Carol odarohant hozzá, hogy segítsen elpakolni a fiúk ruháit.
-Tyler! Végre. Azt hittem már beláncoltad magad a szobádba. Segíts kérlek nekik a berendezkedésben!
Tyler csak úgy hagyta elsuhhani a füle mellett anyja szavait és inkább arra a koncentrált, hogy van-e gyűrű Josh újján vagy nincs. Úgylátta, hogy nincs.
-Hát persze-mondta. Oda sétált Edhez és Joshhoz.
-Helló-köszönt.-Segíthetek kipakolni?
Ed nevetett.
-Persze. Ö... felvinnéd a szobánkba azokat a bőröndöket? Hamarosan mi is csatlakozunk, de előbb van egy kis beszélni valóm az öcsémmel.
-Oké-mondta Ty, de lesem bírta venni a szemét Edről, ami Ednek is feltűnt. Tyler elkezdte felcipelni a bőröndöket a vendégszobába. Ed kivezette Josh-t a ház elő, de Ty fél szemmel figyelte mit csinálnak.
-Elmondod végre hogy miért jöttem ide?
-Öcsi, nyugalom. Csak nézz a szemembe, oké?
-Csak magyarázd el!
-Amikor csettintek az ujjammal, nem fogsz emlékezni arra, hogy mi is történt mióta itt vagy. Csak annyit tudsz, hogy megérkeztél és Tyler segít kipakolni!
Ed csettintett és abban a szent minutumban Josh elindult segíteni Tylernek. Mindezt egy gonosz mosollyal végezte be.
Damon teljesen összezavarodott, bár az ilyen válaszok Katherine-től megszokottak. Az is lehet, hogy csak idegesíteni akarta őt...*
Bonnie és Caroline a Grill-ben várják Matt-et és Jeremy-t. Amég ők nincsenek ott bőven van miről beszélgetni.
-Hallottad, hogy Elena kiakadt?
-Kiakadt? Caroline, én azt nem így nevezném. Csak zaklatott.
-Majdnem ugyanaz, szóval. Nem mindenkit zaklatnak ám!
-Lehet, hogy tényleg úgy van, ahogy mondta az igazgató és rossz számot hívnak.
-Ezt honnan veszed?
-Hát, nem feltétlenül ezt gondolom, csak lehet hogy az a valaki még nem jött rá, hogy rossz számot hív. Vagy nem tudom.
-Erre azért kicsi az esély. Oké, léteznek vészesen hülyék, de nem hinném hogy ilyen marhák is vannak!
-Caroline, nem mindig lehet igazad!
-Igaz. De attól még szerintem nem rossz számot hívtak és valaki nem akar leszálni Elenáról.
-Talán.
Abban a pillanatban Damon lépett be a Grill bejáratán, ami rögtön felkeltette Caroline és Bonnie figyelmét. Damon hallotta őket (valószínűleg). Úgy ment be oda, mintha nem látná őket, de épp szembe voltak vele. Oda sétált az asztalhoz és kért egy üveg vodkát. Majd hátranézett a két lányra akik bámulták őt. Mikor visszafordult, hogy ledönthesse azt a vodkát, hallotta, hogy újra beszélgetni kezdtek.
-Most meg mi baja lehet?-fordult Bonnie Caroline-hoz.
-Jótól kérdezed. De szerintem semmi baja sincs, ő mindig ilyen.
-Milyen?
-Hát, tudod, ilyen... iszákos.
Akkor Damon hátrafordult és odakiáltott Caroline-nak.
-Na!
-Bocs-mondta Care.-Gyere, menjünk! Itt még a falnak is füle van.
A két lány elment, és teljesen elfeledkeztek a fiúkkal való találkájukról. Damon nem foglalkozott azzal, hogy ők elmentek, mert ahogy újra hátra nézett, megpillantott valakit a női mosdó felé menni: Katherine-t. De még mielőtt beért volna a mosdóba, Damon ott termedt előtte.
-Nocsak, milyen véletlen találkozás-mondta Damon.
-Hm, kimehetek a mosdóba, Damon?-kérdezte nyugodtan Katherine.
-Miért nem mentél el Mystic Fallsból?
-Szeretek itt lenni.
-Igen, én meg Brad Pitt vagyok... a legbiztonságosabb az lett volna, ha szépen elhúzod innen a csíkot. Mint láthatod, szépen elboldogolunk a te ittléted nélkül is.
-És pontosabban, mivel is boldogultok?
Damon nem válaszolt.
-Sejtettem. Damon, figylelj. Én itt lehetek, ha ahhoz van kedvem, hiába lennék biztonságban a világ másik végén. Klaus már nem jelent veszélt nekem!
-Ezzel meg mire célzol?
-Ne kérdezz olyat, amire nem akarod tudni a választ!
-Szerintem félre értettél. Mi van Klaussal?
-Él és virul. De jelen pillanatban nem bánthat engem, akkor magának ártana a legtöbbet!-felelte Katherine, majd félrelökte Damont hogy bemehessen végre a mosdóba.
-Hékás, nem értettél meg velem egy betűt sem!
-Mondtam. Ne kérdezz olyat, amire nem akarod tudni a választ.
-Nocsak, milyen véletlen találkozás-mondta Damon.
-Hm, kimehetek a mosdóba, Damon?-kérdezte nyugodtan Katherine.
-Miért nem mentél el Mystic Fallsból?
-Szeretek itt lenni.
-Igen, én meg Brad Pitt vagyok... a legbiztonságosabb az lett volna, ha szépen elhúzod innen a csíkot. Mint láthatod, szépen elboldogolunk a te ittléted nélkül is.
-És pontosabban, mivel is boldogultok?
Damon nem válaszolt.
-Sejtettem. Damon, figylelj. Én itt lehetek, ha ahhoz van kedvem, hiába lennék biztonságban a világ másik végén. Klaus már nem jelent veszélt nekem!
-Ezzel meg mire célzol?
-Ne kérdezz olyat, amire nem akarod tudni a választ!
-Szerintem félre értettél. Mi van Klaussal?
-Él és virul. De jelen pillanatban nem bánthat engem, akkor magának ártana a legtöbbet!-felelte Katherine, majd félrelökte Damont hogy bemehessen végre a mosdóba.
-Hékás, nem értettél meg velem egy betűt sem!
-Mondtam. Ne kérdezz olyat, amire nem akarod tudni a választ.
MÉG ÍROM TOVÁBB! :)
